Istenem, imádom az évzárót. Az egész iskola év arról szól, hogy bemegyünk az épületbe, egománok ugatnak nekünk, hogy egy atom miből áll, közben bűn ronda csajok nyomulnak ránk. És pont. Ennyi.
Na jó, azért lehet, hogy ragad rám valami, de akkor is.
-Hé, várjatok meg!- kiáltott utánunk Abbey.
-Na mi van? Davidkével nyálasan elbúcsúztatok, mert legalább 3 napig nem látjátok egymást? -néztem rá gúnyos mosollyal.
-Ez nem igaz.-sütötte le a szemét, majd Ben felé fordult, és hirtelen felpattant a hátára. Mint mindig gyorsan túl lépett az olyan témán, ami őt esetleg kényelmetlenül érintheti. Mi sem foglalkoztunk nagyon a dologgal.
-Oké, ha most eltaknyoltam volna, akkor mit csinálsz?-próbált Ben hátranézni a válla felett.
-Hmm.. Semmit, mivel puhára esek.- egy pillanatig csend volt, aztán mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. Már nem is tudom, hogy hogyan keveredett közénk, de szerintem nagy szerencsénk van vele.
-Dög meleg van. - jelentette be az alapvető tényt Terry.
Erre Matthew előhúzott egy palack vizet, könnyed egyszerűséggel kicsavarta a kupakot, és a szájához emelte, közben szép lassan Terry mellé lépett. Megfordította az üveget és a nyakába öntötte. Terry akkorát ugrott ijedtében, hogy engem is feldöntött, és mind a ketten a földön landoltunk. Abbey úgy kacagott, hogy majdnem leesett Benny hátáról, ha nem kap utána.
-Ez...ez..-törölgettem a szememet a röhögéstől, mire én is kaptam az arcomba egy liter vizet.
-Ez...ez..-törölgettem a szememet a röhögéstől, mire én is kaptam az arcomba egy liter vizet.
Nem is kellett több, mindenki elővette a táskájából a vízét, és mindenkit agyonáztattunk, igen, még a körülöttünk lévő idegeneket is. Szerintem én vagyok a világ legszerencsésebb embere, mert ilyen barátaim vannak.
*Matthew szemszöge*
Mosolyogva néztem Abbeyt, ahogy nyakon önti Bennyt. Nem tudom, de nekem nagyon nem stimmel az a puszi ott Dave homlokán, ami Abtől származik. Dehát ez az ő élete, én nem szólhatok bele.
Gondolatmenetemet a jéghideg víz a nyakamban vetett véget. Én sem tehettem mást, muszáj volt az utolsó pár korty vízet Terry fejére öntenem. Lassan kezdett mindenkinek elfogyni az itala, és mindenkiből csurgott a víz. Oké, nekik mindegy, hiszen gyalog is viszonylag hamar hazaérnek, de mi, Abbeyvel, buszozunk. Persze erre nem gondoltunk. MIndegy, akkor elindulunk gyalog. és megvárjuk, hogy nagyjából megszáradjanak a ruháink.
-Hé, mi van veled, Mat? - fogta meg a vállam Ab.
-Hogy fogunk mi így haza menni? - néztem rá tök komolyan, mármint amennyire lehet egy ilyen helyzetben.
Nem válaszolt semmit, csak végignézett elázott ruháin, és kitört belőle a kacagás. Nekem is mosolyogni kellett, hiszen egy olyan lány mellett, mint Ab nem lehet komornak lenni. Csak úgy árad belőle a pozitívum.
Lassan elköszöntünk egymástól, és én kettesben maradtam Abbeyvel.
-Mit csinálsz ma délután? Van kedved átjönni? - kérdeztem tőle, mert már egy ideje csöndese sétáltunk egymás mellett. Hirtelen felkapta a fejét, és ijedten nézett rám.
-Bocsi, Mat, de ma nem érek rá. - mondta gyorsan. Kérdőn néztem rá, mire folytatta - találkozok valakivel..-sütötte le a szemét. Még mindig nem nagyon értettem a dolgot, de inkább hagytam, nem akartem, hogy rosszul érezze magát, emiatt. Bár van egy tippem, hogy kivel találkozhat ma. David, te dög.. Ezután a gondolat után egyből elszégyelltem magamat, hiszen ő nem tehet semmiről, csakis én.
-És te mit csinálsz? - kérdezte tőlem.
-Szerinted? - nevettem el magamat kínosan. - Semmit..
-Miért nem találkozol Terryékkel?
-Terryék csajozni mennek. - röhögtem fel.
-Valahogy várható volt. - mosolygott Abbey is.
*Abbey szemszöge*
Fogalmam sincs, hogy mi lesz délután, de már nagyon várom. Jézusom,a pólóm még mindig rám van ragadva, hogy szállok fel így a buszra?! Na mindegy, majd megoldjuk, legalább hűsít. Kicsit felkuncogtam. Mat, fél szemével rám nézett, de nem szólt semmit.
Lassan kezdett megszáradni, kb. 20 perc séta után.
-Szerintem álljunk meg ebben a buszmegállóban. - fogta meg az alkarom, és megállított.
Visszasétáltunk, és vártuk a buszt.
Nem sok szót váltottunk, és csendesek voltunk, ami nagyon nagyon ritka.
A busz hangosan begurult a megállóba, mi meg csendesen felszálltunk rá, leültünk egymás mellé, és az előttünk ülők beszélgetését hallgattam.
-Most képzeld el! Sam ismét rászokott a cigire.
-Komolyan?
-Bizony, bizony, pedig emlékszel milyen kínkeserves volt, mire leszokott róla.
Nem voltam kíváncsi a a következményekre, így inkább az ablakon bámultam ki, és néztem az elrohanó tájt.
Amikor leszálltunk, Matthew hazakísért, és a kapualjban álltunk meg.
-Köszi, hogy elkísértél. -mosolyogtam rá.
-Tudod, hogy szívesen teszem.- simította meg a kezem.
Matthewval sosem volt olyan a barátságom, mint Bennyékkel. Mattel sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápolunk.
Szorosan átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia! - köszöntem el tőle, és a kulcsom után kutattam a táskámban, mikor Mat elindult a másik irányba.
-Hé! -szólt utánam, mikor már kn. 10 méterre volt tőlem. - Érezd magad jól Davevel! - megfordult, és sietősen lépkedett el tőlem egyre messzebb. Én csodálkozva néztem utána, és pár pillanatra ledermedtem.. Vajon honnan tudja?
-Hé, mi van veled, Mat? - fogta meg a vállam Ab.
-Hogy fogunk mi így haza menni? - néztem rá tök komolyan, mármint amennyire lehet egy ilyen helyzetben.
Nem válaszolt semmit, csak végignézett elázott ruháin, és kitört belőle a kacagás. Nekem is mosolyogni kellett, hiszen egy olyan lány mellett, mint Ab nem lehet komornak lenni. Csak úgy árad belőle a pozitívum.
Lassan elköszöntünk egymástól, és én kettesben maradtam Abbeyvel.
-Mit csinálsz ma délután? Van kedved átjönni? - kérdeztem tőle, mert már egy ideje csöndese sétáltunk egymás mellett. Hirtelen felkapta a fejét, és ijedten nézett rám.
-Bocsi, Mat, de ma nem érek rá. - mondta gyorsan. Kérdőn néztem rá, mire folytatta - találkozok valakivel..-sütötte le a szemét. Még mindig nem nagyon értettem a dolgot, de inkább hagytam, nem akartem, hogy rosszul érezze magát, emiatt. Bár van egy tippem, hogy kivel találkozhat ma. David, te dög.. Ezután a gondolat után egyből elszégyelltem magamat, hiszen ő nem tehet semmiről, csakis én.
-És te mit csinálsz? - kérdezte tőlem.
-Szerinted? - nevettem el magamat kínosan. - Semmit..
-Miért nem találkozol Terryékkel?
-Terryék csajozni mennek. - röhögtem fel.
-Valahogy várható volt. - mosolygott Abbey is.
*Abbey szemszöge*
Fogalmam sincs, hogy mi lesz délután, de már nagyon várom. Jézusom,a pólóm még mindig rám van ragadva, hogy szállok fel így a buszra?! Na mindegy, majd megoldjuk, legalább hűsít. Kicsit felkuncogtam. Mat, fél szemével rám nézett, de nem szólt semmit.
Lassan kezdett megszáradni, kb. 20 perc séta után.
-Szerintem álljunk meg ebben a buszmegállóban. - fogta meg az alkarom, és megállított.
Visszasétáltunk, és vártuk a buszt.
Nem sok szót váltottunk, és csendesek voltunk, ami nagyon nagyon ritka.
A busz hangosan begurult a megállóba, mi meg csendesen felszálltunk rá, leültünk egymás mellé, és az előttünk ülők beszélgetését hallgattam.
-Most képzeld el! Sam ismét rászokott a cigire.
-Komolyan?
-Bizony, bizony, pedig emlékszel milyen kínkeserves volt, mire leszokott róla.
Nem voltam kíváncsi a a következményekre, így inkább az ablakon bámultam ki, és néztem az elrohanó tájt.
Amikor leszálltunk, Matthew hazakísért, és a kapualjban álltunk meg.
-Köszi, hogy elkísértél. -mosolyogtam rá.
-Tudod, hogy szívesen teszem.- simította meg a kezem.
Matthewval sosem volt olyan a barátságom, mint Bennyékkel. Mattel sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápolunk.
Szorosan átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia! - köszöntem el tőle, és a kulcsom után kutattam a táskámban, mikor Mat elindult a másik irányba.
-Hé! -szólt utánam, mikor már kn. 10 méterre volt tőlem. - Érezd magad jól Davevel! - megfordult, és sietősen lépkedett el tőlem egyre messzebb. Én csodálkozva néztem utána, és pár pillanatra ledermedtem.. Vajon honnan tudja?
